Útjaink során az ország kimeríthetetlen történelméből adódóan számos kulturális látnivaló mellett is elhaladunk. Igény esetén ezeket is útba tudjuk ejteni, megtekinthetjük és szívesen szakítunk időt e páratlan emberi és természeti helyszínek felfedezésére. Utazzunk kicsit együtt a múltba és csodáljuk együtt a régi görög szobrászok, építészek és kőfaragók hozzáértését, szakmai remekműveit, ismerjük meg kicsit a helyszínek szakrális és kulturális, vagy mitológiai hátterét. Persze nem megyünk el észrevétlenül az évszázados kövek, mint élőhelyek mellett sem és e helyszíneken és nem veszítjük el a fókuszt az élővilág tagjairól ekkor sem, hiszen hüllők, madarak és vadvirágok tekintik otthonuknak őket.
Séta a bibliai Filippi romvárosában
Filippi környéke igen régen emberlakta táj. A város alapítói Kr. e. 4. században érkeztek a térségbe és vélhetően őket is – mint az ókori Amphipolis lakóit – a Paggaio-hegy aranya vonzotta. Akkoriban a város a Xiropotamos-folyó menti mocsaras vidék és a hegyek között épül, közelében bővizű karsztforrások eredtek. Alkalmas hely volt az athéni kolóniák megtelepedéséhez, valamint fontos hadi és kereskedelmi út haladt már akkor is a város mellett. A várost II Philipposz makedón király magáról nevezte el, miután kiűzte az azt megtámadó trákokat. Az ő idejében épült ki először Filippi. Színház, városfal és középületek épültek. Később a rómaiak foglalták el és építették tovább a várost. Ekkor élte virágkorát, mivel jelentős művészeti és térségi központtá fejlődött, messze földről ismert volt. Fürdő, színház, díszesen faragott kőépületek, oszlopcsarnokok és templomok jellemezték. Filippit legtöbben a Bibliából ismerjük, mivel Pál apostol az 1. század derekán misszióútja alatt itt alapította meg az első keresztény gyülekezetet Európában. Pusztulását a 7. századtól kisebb részben földrengések, valamint a barbár szlávok és később az ottomán-törökök rombolása okozta. Ma a romváros a világörökség részét képezi. Érdemes egy rövid séta keretében Pál apostol nyomában felidézni egykori nagyságát és megcsodálni fennmaradt kincseit.
Amphipoliszi oroszlán
Filippihez hasonlóan a paggaio-hegyi aranybányák ellenőrzése érdekében alapították az athéniak Amphilopiszt. Később ezt a várost is II. Philipposz makedón király foglalta el, majd Nagy Sándor uralkodása idején fontos flottabázissá nőtte ki magát a Sztrúma-folyó partján épült város. Sokat tartókodott itt Nagy Sándor és ebben a fényűző városban készült fel trákiai hadjáratára és a perzsa háborúra. Az egyik híres flottaparancsnoknak, Nagy Sándor baráti tengernagyának sírját őrizte egykor a 20. században helyreállított oroszlán szobor. A ma is látható 8 méter magas kő oroszlán eredetileg egy mészkőtömbökből álló, dór oszlopokkal körülvett, 10×10 m-es alapzaton nyugvó mauzóleum tetején, egy piramis csúcsán állt.
Nymphopetres
Van egy érdekes hely, melyet a Volvi-tavakat érintő túráinkon rendre felkeresünk: ez Nyphopetres. Nymphopetres egyszerre geológiai és – mivel Görögországban járunk – természetesen egy mitológia helyszín is. A környező medence jellegű tájból meglepő módon kiemelkedő sziklaalkzatok travertinó mészkőből állnak. A vélhetően hőforrások működése során keletkezett mésztufa különleges formákká állt össze. E bizarr forrásmészkő tömbök között sétálva különös érzései támadnak az embernek. A mai kor utazóihoz hasonlóan az ókori emberek fantáziáját is megmozgatták e kövek és úgy tartja a legenda, hogy a kövek azoknak a vadászoknak az Artemisz istennő által kővé változtatott „szobrai”, akik az egykori forrásokban fürdőző kísérőit, a szűz nimfákat lesték meg. Mivel Artemisz nem tűrte nimfái tisztaságának veszélyeztetését, így állt bosszút a kíváncsiskodó férfiakon. Akárhogy is történt, a kövek között sétálva valóban misztikus érzések támadnak ránk. Ha más nem, már csak ezért is érdemes meglátogatni Nyphopetres ösvényeit.
Ókori, középkori kőhidak
Túráink során több „szamárhátú” kőhíd mellett is elhaladunk, ha érdeklődés van irántuk, szívesen megállunk megpihenni rajtuk, vagy időzünk kicsit mellettük. Sokan római kori építményeknek hiszik őket, de e hidak mai formáját a 16. században az oszmán török időkben alakították ki, tehát legtöbbjük középkori eredetű, de bizonyára akadnak köztük ókori alapokon nyugvók is. Archaikus megjelenésük, természetes anyaghasználatuk és mérnöki precizitásuk sokakat megérint, egyedi hangulatot ad a görög tájaknak.
Magyar 
English (UK)